Irány… Martonyi és Szinpetri

2018 Augusztus 16, csütörtök

Irány… Martonyi és Szinpetri

Ma lett volna az OKT 24 szakasz Bódvaszilas-Jósvafő részének a lejárása, de a tegnapelőtti tapasztalokra alapozva (lásd a Irány…OKT 24 szakasz Jósvafő – > Zádorfalva közti része) a fiúk lemondtak róla, azzal indokolva, hogy nem akarnak szenvedni a böglyök és a legyek hadjáratától inkább halasszuk egy tavaszi vagy őszi időpontra. Ezért a mai nap 2 látványosságot fogunk megnézni: Szinpetriben Világ legnagyobb könyvét és a Martonyi Háromhegyi Pálos templom- és kolostorromot.

A Világ legnagyobb könyve tárlat 10 órakor nyított, mi hamarabb érkeztünk úgy 20 perccel, gondoltuk nyításig megkeressük a geoládát és megnézzük a mészkőből és bazaltból kirakott óriás szalamandrát (kb. 93 m hosszú) ami a közeli hegyoldalon van kirakva. A geoládát “mugliveszély” miatt nem tudtuk megkeresni, a szalamandrához nem lehet felmenni, magánterület. Tehát marad a papírmalom látogatás, de a kapura ki volt írva, hogy betegség miatt zárva. Hát mit mondjak, nem épp így terveztük a mai napot. Na de semmi baj, van még egy pár dolog a tarsolyunkban.

Továbbindultunk Martonyi felé, a falu bejáratánál rátértünk a TV útra, ez vezet majd a kolostorromhoz vezető ösvényhez.

Innen 1.2 km gyaloglás után (11 óra 20 perc) érjük el a Martonyi Háromhegyi Pálos templom- és kolostorromot. Alapos nézelődés, mászkálás és falatozás után a férjem egy kis érdekességre lett figyelmes. Egy részen elég sok bagolyköpet volt, amit a gyerekekkel jól megvizsgáltak.

12 óra 10 perckor indultunk tovább, a közelben volt egy geoláda, azt megkerestük, majd visszamentünk az autóhoz (13 óra).

Mivel még túl korán volt, ezért egy holnapi programból választottunk még, ami itt volt a közelben, éspedig a szendrői várromot és kilátót. Itt csalódás ért mert a kilátóba nem lehetett felmenni, csak ha előtte belépőt váltunk a Csáky kastélyban, de nem volt érdekes látvány a környék, ezért ezt kihagytuk és úgy döntöttünk inkább megyünk vissza Jósvafőre, esetleg még útközben megpróbálkozunk a papírmalomnál levő geoládával.

Amikor odaértünk a parkolóban voltak autók és a kapu is nyítva volt, de mivel embereket nem láttunk, ezért nekiláttunk a geoláda keresésének. Geoládázás után jegyet váltottunk (a néni mondta, hogy azért volt reggel zárva, mert orvosnál volt), és csatlakoztunk egy csoporthoz, akik már a túravezetés vége felé tartottak, ezért egyszer megnéztük a kinti részt, vagyis a vízimalmot. Az épületben a tárlatvezetés a Világ legnagyobb könyvével kezdődött, ami 1420 kg, 346 oldalas, egy lapjának mérete 418×377 cm és ami az Aggteleki Nemzeti Park barlangjairól, növény– és állatvilágáról valamint épített örökségéről szól. A könyv 2010-ben került be a Guinness Rekordok könyvébe, mint a világ legnagyobb könyve. Ebben a teremben fotózni nem szabad. Ezután átmenntünk a Gutenberg Múzeum részbe, ahol a kezdetleges könyvnyomtatást mutatták be, majd a papír készítésének folyamatát ismerhettük meg. Az utolsó teremben Biblia és Egyházi könyvgyűjteményt láthattunk. Nagyon szépen felépített tárlatvezetésben volt részünk, és ami kitűnt, az a bácsi könyvnyomtatás, papírkészítés iránti szenvedélye volt.

Jósvafőn (ahol a szálláshelyünk volt) az esti sétánk a Fogadó az Öreg Malomhoz vezetett. Ezt az éttermet azért akartuk kipróbálni, mert a Google hozzászólások nagyon megosztottak voltak az ételeket illetően. Rendeltünk 4 személyre egy fokhagymakrémlevest és egy Erdészné vadragu levesét, az ízük nagyon finom volt, viszont ketten (1 felnőtt és 1 gyerek) egy tányér levest alig tudtunk megenni, túl sok volt az adag. Főételnek: túrós sztrapacskát tejföllel, pirított szalonnával – ebből szerencse ½ adagot rendeltem a pincér javaslatára, hisz mondta, hogy az adag nagy, szerinte elég lesz a fél is, igaza volt, az íze jó volt, a szalonna jól meg volt pirítva; fűszeres burgonyát és rántott trapista sajtot tartármártással valamint burgonyakrokett óriás bécsi szelettel – ezeknek is jó volt az ízük, olyan igazi fogadós ételek. Ezek után már senki nem kért desszertet, de úgy döntöttünk, hogy majd azért egy desszert erejéjig még visszajövünk. A mi saját véleményünk a ma elfogyasztottakkal kapcsolatban, hogy az adagok túl nagyok, lehet kérni fél adagot, habár akkor a teljes ár 70%-át kell fizetni, aki fine diningra vágyik az ne ide jöjjön enni.

Hogy egy kicsit lohadjon a hasunk, elmentünk sétálni a Tengerszem felé, próbáltunk megkeresni a tó közelében egy geoládát, de ránksötétedett, úgyhogy feladtuk, talán holnap visszajövünk megkeresni.