Irány… Malta Hochalmstraße

2015. július 10, Irány… Malta Hochalmstraße

   Azt az előző bejegyzésben elfelejtettem beírni, hogy reggel amikor mentünk reggelizni, minden asztalra a szálloda által szerkesztett 4 oldalas újság volt kirakva a vendégek számára. Információt kaptunk az az napi időjárásról, az általuk szervezett programokról, a vacsora menüjéről és minden nap más-más karintiai látványosságot mutattak be. Az újságból értesültünk, hogy erre a napra vacsorára grill party-t szerveztek a szálloda tavacskájának partján, élő zenével fűszerezve, és megkértek mindenkit, hogy 17 órára legyen a helyszínen (máskor 18.30 órakor volt a vacsora). Ez az esemény egy kicsit lerövidítette erre a napra tervezett programunkat, de nem változtattunk úti célt.

 Az Innerkrems-Malta Hochalmstraße közötti távolság kb. 50 km ebből az alpesi út 14.4 km és a Kölnbrein Staumauer (1933 m) duzzasztógátnál ér véget. Az alpesi út kezdetén útdíjat vagyunk kötelesek fizetni, amibe benne van az út használata, a gát, a kilátó és a kiállítás látogatása, Karintia kártyával (Kärnten Card) ingyenes. Nagyon kanyargós úton mentünk végig, 9 hídon, 7 alagúton, az alagutak nagyon szűkek és csak egy irányban járhatók, ezért jelzőlámpa irányítja az irányonként változó forgalmat. A kanyargós út során gyönyörködhettünk a táj szépségében, az út mellett lévő vízesésekben.

   A Malta Hochalmstraße alpesi út végéhez érve elénk tárult Ausztria legmagasabb víztározó fala ami 626 m hosszú és 200 m magas. A parkoló szélén a férjem rögtön felfedezte a “Fotopoint” elnevezésű szerkezetet, amit ki is próbáltunk. A turistáknak lehetőségük van, hogy lefényképezzék magunkat, majd otthon a gát honlapján ezt a képet megnézhetik, letölthetik.

Kölnbrein Staumauer duzzasztógát

   A gát felénél található az Airwalk kilátó, ami acélból és üvegből készült, padok is vannak kialakítva rajta, egy kicsit félelmetes lenézni, olyan érzésem volt, mintha a semmiben állnék és úgy nézném a lábam alatt levő tájat.

Airwalk

   Ezután megnéztük a gát mellett levő modern épületben levő kiállítást a vízerőmű működéséről és az energia felhasználásáról, megvettük az emléktárgyat, majd egy kellemes sétát tettünk a tó mellett, igazán csodálatos táj, amiből a nyugalom, a békesség árad, csordogáló patak, legelésző tehenek, jámbor kecskék. Utóbbiakból el is kísértek néhányan a legközelebbi kisebb vízesésig. Ami meglepő volt számomra a kecskékkel kapcsolatosan, hogy nagyon tiszták voltak és simogatás után nem volt állatszőr szagú a kezünk.

   Visszafelé még megálltunk a panoráma út egyik parkolójában, ahonnan egy 5 perces séta után megérkeztünk egy nagyobb vízeséshez, ahol egy kicsit felfrissültünk (nem mintha, olyan nagy meleg lett volna, egész nap fújt a szél, közbe-közbe bújt elő csak a Nap, ami elég volt ahhoz, hogy egy kicsit leégjen az arcunk; hát igen, napkrém használata kötelező lett volna ilyen magasságban is).

   Fél óra késéssel érkeztünk vissza a szállodába, de szerencsénkre még csak akkor hangolt a zenekar és akkor hordta ki a személyzet is az italokat, úgyhogy igazából el sem késtünk. Nagyon jó hangulatú vacsora volt, sok fajta salátából és húsból lehetett választani. Desszertnek tejszínhabos rolót szolgáltak fel, a gyerekeknek még vattacukorral is kedveskedtek. Annyira jól érezte mindenki magát, hogy a végén még táncra is perdült néhány vendég.

 Nekünk a nap itt véget ért, még előkészítettük másnapra a cuccokat amire szükségünk lesz, hisz irány…

Még több fotót itt láthattok 🙂