Irány… Trebesing

2015. július 9, irány…Trebesing

   Ezen a napon a Märchenwandermeile meseutat fogjuk végigjárni, szokás szerint korán kelés, reggelizés (ki-ki magának válogatta össze a reggelijét, pl. többféle felvágott és sajt, különböző ízesítésű túrókrém, vaj, tojás, müzli, lekvárok, csokikrém, péksütemény, lehetett pirítani kenyeret, elkészíthettük a saját reggeli italunkat). Egy asztalra elő voltak készítve a “lunch box” kellékei: csomagolópapír, tasak, szalvéta; ebbe csomagoltunk útravalót. A névre szóló Karintia kártyánkat elvettük a recepciós lánytól, 15 perces játszótéri szaladgálás megvolt a gyerekek részéről, irány… Trebesing.

   Ausztriában az első felfedező utunk Trebesingbe vezetett. Mivel ez a meseút nem körút (nem oda érünk vissza ahonnan elindulunk), ezért érdemes az autót a város bejáratánál kialakított parkolóban hagyni. Ezután felkerestük az információs irodát, ami nem messze van a parkolótól. Itt lehet jegyet vásárolni, de mivel nekünk volt Karintia kártyánk, ezért a belépő ingyenes volt és csak öntapadós pontokat kaptunk, amit a pólónkra kellett ráragasszunk, ugyanitt lehet jegyet váltani a taca-tuca traktórra ami elvisz a meseút bejáratához, majd a meseút végétől visszavisz az információs iroda elé. Mi úgy döntöttünk, hogy elég lesz nekünk egy térkép és gyalog fogjuk végigjárni (utólag nézve jó döntés volt).

    Elindultunk Trebesingből Neuschitz felé, ahol a meseút kezdődött (vagy végződött, attól függ ki honnan indul). Egy szinte 8 km-es útról van szó, folytonos enyhe emelkedővel, de jó volt megfigyelni az építkezési stílusokat, az ott élő emberek mindennapjaiba pillanthattunk be utunk során, hisz több falucskán, tanya mellett kellett végigmenjünk.

Trebesingből Neuschitz felé

   A meseút 3 km hosszú és egy erdőn vezet keresztül. Az út során találkoztunk nagyon sok mesefigurával, gyerekjátékokkal, madarakat és fákat bemutató táblákkal, nagyon sok pihenő hellyel, még egy őskovács műhelybe is kaptunk betekintést. A meseút fénypontja természetesen a 175 m hosszú függőhíd, ami egy 80 m mély szurdok felett vezet át.

Függőhíd

   Utunk végére érve Altersbergbe találtuk magunkat, ahonnan még egy 3 km-es, enyhe lejtős út várt ránk Trebesingig, amit úgy 40 perc alatt tettünk meg. A gyerekek már a vége felé nagyon ki voltak fáradva, csak azt lehetett hallani: mikor érünk az autóhoz?

   Amikor megérkeztünk a szálloda étteremébe vacsorázni, sok pácolt nyers húst találtunk (csirke, disznó, marha, hal) és sokféle salátát. A salátából raktunk magunknak, de a nyers hússal nem volt mit kezdjünk. Aztán amikor leültünk enni, jött a pincér lány (nagyon kedves magyar lány, akinek a párja volt az egyik szakács, aki szintén magyar volt) és kérdezte, hogy hozhatja-e a grill-lapot. Tehát így összeállt a kép, mi kellett elkészítsük a húsokat magunknak. Nagyon jó hangulata volt ennek a fajta vacsorának, a gyerekek nagyon élvezték.

   Hamar ágyba is bújtunk, hisz mindenki nagyon elfáradt, és másnap egy új hely várt felfedezésre, irány…

   Még több fotót itt láthattok 🙂